2013. június 23., vasárnap

11.Rész 2010.Március.1.

Sziasztok mivel megszűnik a rendszeres olvasók modul, ezért megkérek mindenkit, hogy kövesse a blogot a BOLOGLOVIN' -on. :) Itt vagy az oldalsávban a képre kattintva. :)


Kedves Niall,

Ma meglátogattam a családodat. Nagyon kedves emberek. Nem is értem eddig miért nem beszélgettem velük többet. Az anyukád készítette eddig a legjobb vacsorát amit valaha ettem, belopta magát a szívembe, annyira szerethető asszony.  Feldobta ez a találkozás a napomat.
Nem mintha az én anyukámat nem szeretném, sőt talán Őt szeretem a legjobban ezen a világon, veled egyformán. Látom rajta mindennap a szenvedést, tudom mennyire marja belül az a gondolat, hogy hamarosan meghalok. Féltem Őt, úgy ahogy téged is, de talán te könnyebben túl teszed magad a halálomon mint Ő. Eddig nem írtam neked az anyukámról bővebben, ismered is, de azt akarom, hogy miután elmegyek látogasd meg néha, kell majd neki a lelki támasz. Apával már nincsenek annyira jóban, csak azért maradtak szerintem együtt mert közbe szólt a betegségem, jót akarnak nekem amíg élek. És tudom, hogy te egy nagyon rendes ember vagy és segítesz neki.
Eddig is tudtam, hogy nagyon jó ember vagy, de mióta együtt vagyunk, még jobban bebizonyítottad nekem. Csak néztem gyönyörű szép arcodat, és elmerengtem csodálatos szemeidben a vacsora közben is.
Ráadásul annyira aranyosan viselkedtél velem, nem voltál szégyenlős, nem volt kellemetlen a helyzet, hogy nálatok vagyok. Bátran fogtad meg a kezem az asztalon, sőt még csókot is loptál tőlem mindenki előtt, amibe belepirultam.
Elkezdtünk buborék csatázni miközben mosogattuk az edényeket, az egyik buborék amit te fújtál, teljesen körülvett engem. Nagyon vicces volt.
Rengeteget nevettünk. Soha életemben nem nevettem még ennyit mint azon az estén. Köszönöm.
A vacsora után, elmentünk a parkba. Lefeküdtünk a hűvös fűbe és néztük a csillagokat. Kezeinket öszekulcsoltunk, így is kimutatva, hogy mi összetartozunk.
Néha néha rám pillantottál, míg végül egymásra néztünk és elvesztünk egymás tekintetében. Talán 10 perc is eltelhetett, de nem untuk meg.  Pillangóim a gyomromban táncot jártak, szívem miattad vert olyan hevesen. Arcod tökéletes volt. Sőt mindened az. Esküszöm mintha egy angyalt láttam volna.

Love,
Clara

3 megjegyzés:

  1. Szia.
    Tökéletes rész megint, mint mindig.
    Nem tudok rá már mit mondani.
    Niall szerintem nagyon ki fog borulni ha megtudja mi van a szerelmével... :/
    Sajnálom őket. végre össze jött a szerelem, de ez el veszi majd tőlük...

    VálaszTörlés
  2. Ó Niall!!! és tudod mit? Ó Clara!
    Mert ebben a történetben nem Clara vagyunk... nem, ez más. és most éreztem igazán. Mi vagyunk Niall, aki haldokló szerelme utolsó sorait olvassa ebből a naplóból. Annyira rossz erre gondolni. Szegény Niall biztos nem úgy érezne, ahogy én. Mégis olyan fura.

    Ha sikerül átélni ezt, hogy Niallként nézzünk a lányra és az utolsó soraira, akkor igazán jó ez a történet. Azt hiszem, ma jöttem rá erre igazán. Épp most.
    ~xx

    VálaszTörlés
  3. Szia! Most kezdtem el olvasni a történetet, és valami elképesztő! Imádom! :)

    VálaszTörlés