2013. június 5., szerda

1.Rész; 2010.Január.9.

Kedves Niall,

Ma tudtam meg, hogy leukémiám van.Tudom, hogy nem vagyok képes végig csinálni. A doktorok 6 hónapot jósolnak nekem. Annyi mindent szeretnék neked is mondani, de nincs rá időm. Úgy döntöttem inkább leírom, így könnyebb nekem.
Annyi érzésem van irántad, már nagyon régóta. De féltem elmondani neked. Féltem, hogy kinevetsz, féltem, hogy nem veszel komolyan. Vajon néztél már rám úgy, mint egy nőre?  Vagy csak egy lányt látsz? Egy barátot? Lehet soha nem fogom megtudni. Fáj más lánnyal látnom téged, mikor Blairet csókolod a szívem összeaszalódik ici-pici darabra. Nem tudod mennyire kínzó ez nekem.
Most, hogy haldoklom, utasítom magam, hogy mondjam el neked, de egyszerűen nem megy.  Nem is tudok róla, hogy tetszenék neked, lehet teljesen felesleges ez az egész írósdi is, hisz hülyét csinálok magamból. De ez éltet, olyan mintha így megtudnád az érzéseim. Ha tudnád mi mindent megtennék érted, lehet meglepődnél.  De én így is szeretlek, nem tudok ellene tenni.

Love,
Clara

2 megjegyzés:

  1. Hú, nekem tetszik. Szerintem nagyon jó ötlet ez az egész, hogy ilyen napló bejegyzésbe írja le a gondolatait.
    Ráadásul az is jó ötlet, hogy te ezt lefordítod nekünk!:) :*

    VálaszTörlés
  2. "Ha tudnád mi mindent megtennék érted, lehet meglepődnél." - Azt hiszem ismersz ennyire, de megírom. Tudod én sosem használnám ezt a mondatot. Miért? Aranyos, mély... de nem mond semmit. Csak egy utalás. Ennek a lánynak érzéseket kell adni. Szerintem ha haldokolnék minden apró érzést leírnék félelmek nélkül, hiszen ez már úgysem számít. A helyedben ezeket az üres részeket kipótolnám saját gondolatokkal:) (annak ellenére, hogy ez egy fordítás:D)

    Egyébként nagyon aranyos, és már alig várom a következőt. Egyre kíváncsibb vagyok, hogy alakul ez az egész. A többi bejegyzésere meg mindenre! Imádom:D <3
    ~xx

    VálaszTörlés